Bocsánatot kérek mindenkitől aki epekedve várja a frisseket, de nem vagyok otthon. Elkezdődött a suli, és én folyamatosan a kolesz és az otthoniak között ingázok. Irni nincs sok időm, de amikor megirom a frisset azonnal feltesszók. Amig távol vagyok a blogtündérem drága tesóm Wedó. Ő tartja karban a blogokat, mivel én nagyon ritkán kerülök gépközelbe.
Arra kérlek benneteket, hogy segitsetek nekem megtartani az életet a blogokon, mert kénztelen leszek feladni őket. Nagyon szeretem a törijeimet meg titeket is, de a Gimim vajdaság egzik legszigorúbb gimije, és a biokémia után nem mindig van kedvem a frisshez :/
Léci segitsetek nekem, mert nem akarom feladni az irást.
Segitsetek engem is és Wedót is.
Puszi *szabadkáról a koleszból*: Oja-shio
U.i.: Csak a nevelőnk meg ne tudja, hogy belógtam és nem az esszé miatt :D
Ezzel nem csak te vagy így:/ Nekem is rettentő nehéz a suli, bár én jobb helyzetben vagyok, mivel itthon lakok:) Viszont még így is rettentő nehéz...
VálaszTörlésÉn azt tanácsolom neked, hogy csinálj egy blogot, ahová felteheted az összes írásodat. Arra koncentrálj. A történeteket csak akkor írd, amikor tényleg ki tudsz kapcsolódni, viszont egy-két novella megírása nem tart sokáig. Szóval azokkal életben tudnád tartani az oldalt:) Ez persze csak az én véleményem:)
Mellesleg pedig még mindig nem tudom elhinni, hogy tudtunk találkozni még a télen:) Rettentően jól esett, főleg hogy a kettőnk találkozását még a határok is megnehezítik!:)
Üdv:
diana:)