10. Felismerés

    Már késő délelőtt volt. A vadászt megtette a hatását. A vér egy kicsit felmelegítette jéghideg bőröm. Elindultam vissza a házhoz. Mivel Minerva egész este vezetett szinte biztos voltam benne, hogy még alszik. Miatta nem kellett aggódnom. De a nővéreim miatt igen. Ők teljesen éberek voltak, és engem vártak.

    El akartam kerülni Anna záporozó kérdéseit, amit szinte biztos, hogy fel fog tenni mivel én keltem fel hamarabb. Biztos, hogy tudni akarja majd mit beszélgettünk. Nem volt ihletem az unalmas kérdéseit hallgatni és azokra válaszolgatni. Esküszöm, mint az iskolában a felelések. Mit meg nem adtam volna most az alvásért!

   De el kellett tűrnöm. Végül is azt mondtam nekik, hogy megbeszéljük, ha Minerva lefeküdt. Igaz estét mondtam, de ez miért is érdekelné Annát. Ilyenkor tudom átkozni az erős testvéri kötelékünket, ami miatt bármikor egymás fejébe, tudunk mászni, hála istennek csak bizonyos távolságon belül.

   Nagyon elhidegültem tőluk, mióta Minervával vagyok, nem keresem a társaságukat. Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok egész. Mintha hiányozna belőlem valami. A nővéreim ott voltak egymásnak. Összetartanak, és jóban, rosszban együtt vannak.

    De én egyedül járok az örökkévalóságban. Szerintük talán egyszer megtalálom a szerelmem. Mivel én vagyok hármunk közül a legstabilabb, és én rendelkezem a legnagyobb önkontrollal, azt mondták, hogy ha megtalálom, a szerelmet örökké az enyém lehet. Át változtathatom, és akkor talán nem bolyonganék egyedül az örökkévalóságban.

   De nem. Már nem szeretek, és nem vagyok szerelmes. Azt a szerelmet, ami a boldogságot jelenti már elvesztettem. Már meghalt bennem. Tényleg szörnyű érzés a magány. Nekem olyan, mintha hiányozna belőlem valami.

  Régen a nővéreim mellett eltörpült ez a hiányérzet. De valahogy mindez megváltozott. Már mellettük sem érzem magam egésznek. Minerva mellett lenni olyan, mint értelmet találni valamiben, amiben mindig a célt kerested, de már feladtad kutatni tovább, mert elveszettnek érezted, és nem létezőnek.

   Mellette olyan mintha mindezt megleltem volna. Fontosnak érzem magam, és nem csak egy csapásnak a világ számára. Elborít az, az érzés, hogy én is jót cselekszem.

   Hiába tudom, hogy az ellenségem, hogy sebezhetővé tud tenni mellette egész vagyok, és a hiány eltűnik. Nem szerelem. Az nem lehet. Voltam már szerelmes, és azt már elvesztettem. Az kihunyt bennem, mint az élet lángja.

   A házba nem megyek vissza. Talán majd dél körül. Vagy csak, ha Minerva felébred. Addig inkább felfedezem a Fogarasi – havasokat.

   Elindultam hát. Bevettem magam az erdőbe, és hálát adtam az égnek, hogy a mobilom otthon hagytam.

   A ház melletti erdőt már felderítettem. Most messzebbre mentem. Felfelé a hegycsúcsra. Az erdő folyamatosan változott bükkből fenyőerdőre. Nem siettem, mert nem akartam egyhamar hazaérni. Minden fa törzsét megfogtam, ami csak az utamba került. Megnyugtató volt, és jó érzés tudni, hogy merre mehetünk vadászni. Felfelé egyre gyorsabban ritkultak a fák, és észre sem vettem, hogy már a hegycsúcson vagyok. Itt már nem fedett a felhő, és a nap szabadon sütött arcomba, mely ragyogott, mintha gyémántból lenne kirakva.

   Erre elég hideg volt. Most nem jártak fenn turisták, és legeltető pásztorok sem. Mintha tudnák, hogy ezen a hegyen most épp vámpírok vannak, és arra a pár hónapara elkerülnék.

   Nem mentem vissza le az erdőbe. A kopár hegytetőn sétálgattam. Egyik szikla jött a másik után, és nem bántam. Átugrottam rajtuk és kész. Hirtelen megálltam egy helyen, és egy alacsonyabban fekvő kis rétszerűséget nézegettem.

   Olyan dejavu érzésem volt. Mintha láttam volna már valahol ezt a kopár hegyi tisztást. Mintha már jártam volna ezen a helyen.

   Lementem a tisztásra, és megálltam a közepén. néztem körbe, körbe hátha meglátok valamit, vagy eszembe jut miért olyan ismerős ez a hely.

   Hirtelen tettem egy nagy lépést. Egy bizonyos irányba néztem, és rájöttem. Ez az a hely, ahol álmomban jártam, ahol azt a titokzatos, és furcsa vámpírt láttam. Az embereket. Annát emberként. Attilát emberként. Magam emberként, ahogy az a titokzatos vámpír fölé hajolva sírok. És az a többi furcsa tetovált arcú ember akik mind rezzenéstelen arccal nézték.

   Megfagytam a felismerés hatására.  

Meglepi

Új történet! 

Kedves olvasóim. Mint sokan másokat engem is megihletett a Twilight világa.  Egy történrtbe kezdtem Mit tettem? címmel. De rátok bízom a történet sorsát. Ha elég olvasó és komment meg szavazat jön össze a történetet fojtatom. Tőletek függ. 

Az oldalt megtalálod erre a linkre kattintva.  

Örülnék neki ha ránéznétek, kommentálnátok mert tőletek függ a történet jövője.

9. Ébredés, érkezés és zürzavar

    Felébredtek a nővéreim. Pont, amikor megálltunk a ház előtt. Amint Kinga felkelt az ég beborult figyelt rá, hogy még csak egy kósza sugár se vessen lábat a ház előtt. Hirtelen Anna az elmémbe mászott. Szinte megijedtem tőle. Feldúlt volt. Értettem miért. Most aludt több mint tíz órát. Sík ideg volt. A fejemben pedig csetepatét tartott.

    -Ádám mond, hogy nem azt tettük, amire most gondolok. -  Igazán feldúltnak látszott. Tudtam mire gondol. Márpedig épp azt csinálták. Rá is vágtam rögtön.

    -De. Pontosan azt csináltátok. Aludtatok. Még pedig tíz órán keresztül. – Mondtam a fejébe önelégülten. – Most már elhiszed, hogy tényleg aludtam a buszban? – Kérdeztem gúnyos éllel a hangomban.

    - Persze, hogy elhiszem. – Vágott vissza Anna. Jól láthatóan és érezhetően még mindég az élmény hatása alatt van.

    Kinga nem szól hozzám egy szót sem. De érzem az erős testvéri köteléken keresztül, hogy még mindig az bántja, amit az úton tett. Marcangolja csak a bűntudat. Nem érdekel. Fel is hoztam Annának, hogy az alvós dolgot majd megvitatjuk, este mikor Minerva alszik. Egyetértett. Akkor a figyelmem hirtelen Attilára szegeződött. Kíváncsi voltam mivel ő ismeri Minervát és az énektől meg is ijedt milyen emlékei lehetnek. Hát belemásztam a fejébe. Épp Minervával beszélt meg valamit.

    Akárhányszor ránéz, egy csatajelenet jelenik meg a fejében. Épp próbáltam mélyebben a fejébe mászni, de akkor Minerva felém kapta a fejét és Attila emlékei ugyanolyan zártáv álltak, mint Minerváé. Valamit még mondott Attilának – persze magyarul – és felénk vette az irányt.

    A kocsi hátuljánál álltunk. A bőröndöket szedtük ki. Minerva odatrappolt hozzánk. Egyenesen Kingára nézett és mintha direkt neki akarná mondani:

    -Hát nem furcsa milyen hirtelen eltűnt a Nap? – Mondta s közben egyenesen Kinga éjfekete szemébe nézett.

    Kinga megdöbbenést színlelve válaszol vissza:

    -Nagyon, nagyon furcsa. manapság olyan kiszámíthatatlan az idő. – Mondta s közben fejét csóválta.

    Esküszöm úgy mondta mintha tudná, hogy Kinga befolyásolni tudja az időjárást. Eddig akárhol éltünk Kinga mindig használta képességét. Általában az embereken segített, hogy jó legyen a termés. Esőt hozott, ha szomjazott a föld és szárazságot, ha a gabonának érni kellett. Szeretett segíteni. Azt mondta mindig, hogy azért csinálja, mert ha már ekkora csapás vagyunk a körülöttünk élőknek - még ha nem is tudják – legalább segítsük őket. Szép gondolat tőle.

    Gondolatzuhatagom Minerva állította le.

   -Gyertek. Menjünk be a házba. Foglaljuk el a szobákat. Le birtok pihenni egy kicsit ha szeretnétek. Meg ki is pakolhattok. – Mondta igazi kedves házigazdához illően.

    A házat körös-körül erdő ölelte körbe. Maga a ház fából készült. Kívülről nem tűnt valami, hú de nagynak. Egy szép emeletes vadászház. Kellem es otthonos hangulattal.

    Az ajtóval szemben egy csigalépcső volt, ami az emeletre vezetett. Jobb oldalt egy kis konyha volt gránitlapos pultokkal és tölgyfa szekrényekkel.  Egy hűtő, egy kis tűzhely meg egy mosogató csöpögtetővel.

    Bal oldalt a nappali volt. A falnál egy kandalló előtte egy fotel a kandalló felett pedig egy síkképernyős televízió. Néhány könyvespolc, és egy üvegajtós szekrény benne nagyon régi és antik könyvekkel. Mellette egy fekete versenyzongorával. Minerva az ajtó mellé rakta a csomagokat a nővéreimmel együtt. Majd felénk fordult.

    -A szobátok az emeleten van. – Majd felvezetett minket a csigalépcsőn. 

    Ahogy elnéztem a ház fölső emelete ki lett bővítve. Öt ajtó nyílt három a jobb és kettő a baloldalon. Minerva megállt az egyik előtt benyitott és így szólt:

    -Ez lesz az én szobám.  Az enyémnek van saját fürdőszobája. Az enyém mellett van egy szoba és a következő a vendégfürdő. Majd megegyeztek ki melyik szobát lakja be. – Közben a szobáját nyitotta és már a bőröndöket pakolta be. – Figyeljetek. Fedezzétek fel a házat. Érezzétek otthon magatokat. Lent a konyhában a hűtő fel van töltve. Én lefekszem egy kicsit. Fáradt vagyok. Mondom. Nyugodtan érezzétek otthon magatokat. –Azzal bevette magát a szobájába.

    Anna felém fordult. Majd megbeszéltük ki melyik szobába kerül.

    -Ádám te mész a Minerva melletti szobába. Én meg Kinga a szemben lévőket foglaljuk el. – Ismertette mintha egy haditervet ismertetne.

    Az ajtó felé fordultam. A fehér ajtó gombjára tettem a kezem és lassan elfordítottam és benyitottam. A szoba gyönyörű volt. Egy szépen bevetett kétszemélyes ágy mellette kis éjjeliszekrényekkel rajtuk olvasólámpával. A fal mellett egy üres gardróbszekrény állt.

    Gyorsan kipakoltam és a ruháimat a szekrénybe tettem. Közben hallottam, ahogy a mellettem lévő szobában Minerva mozgolódik. Pakolt ki ő is. Hallottam, hogy egy másik ajtó nyitódik vízfröcskölést is hallottam. Mire rájöttem. Épp fürdik. Majd mikor befejezte az ágy nyikorgásából arra következtettem lefeküdt aludni.

    Leültem az ágyra. Gondolkodni. Akármit láttam és jutott eszembe mindenről Minerva jutott eszembe. Az hogy Attila, hogy lehet mellette. Egyáltalán, hogy lehet a rokona, az apja bátyja. Ez így lehetetlen. Aztán eszembe jutott Attila szeme. Borostyánszín retinája csak úgy világít fekete pupillája körül. szinte biztos, hogy ő is vegetáriánus. Más nem lehet. ha embert ölne karmazsinvörös szemei lennének. És Minerva mellett sem valószínű, hogy megmaradna. Az álomról, amit az autóban álmodtam. Az, hogy a hegytetőn álltam és néztem az emberi önmagam, ahogy egy titokzatos, és félelmetes vámpírért sír. Próbáltam értelmezni, de nem ment. Azt mondják, minden álomnak megvan a maga jelentése. Ennek nem tudtam semmit sem tulajdonítani.

    Akkor kaptam a fejemhez, hogy vajon milyen feketék lehetnek a szemeim. Vagy egy hete nem vadásztam. Minerva mellett nem igazán volt nehéz megfeledkezni a szomjúságomról.  Akárhányszor levegőt vettem az égető érzés elmaradt. Nem éreztem a vére illatát. Sőt mi több nem is volt neki. Akárhánysor a szél felém fújta haját és illatát nem éreztem a vérét. Mintha nem is vér fojna az ereiben. Ez viszont lehetetlen.

    Kimentem a szobából be a mellettem lévő fürdőszobába. A csempe a kék árnyalataiban volt felsorakozva. Amint ránéztem, na, mi jutott eszembe. Minerva őrjítően kék szemei. Az, ahogy hat rám, amikor beleveszek a kékségbe. Az érzés, hogy szinte megszűnök létezni. Akkor belenéztem a mosdó felett lévő tükörbe. A szemeim éjfeketék voltak. a fekete legsötétebb árnyalata. Maga a sötét semmi. Elhatározta ezzel együtt, hogy Minerva lefeküdt elmegyek vadászni. Egyedül. Kicsit feldolgozni ezt az egy hetet.

    Meg hát ideje felfedezni a hegyet és a vadállományt. Ráhangoltam magam Anna elméjére. Egy idő után már rá is kapcsolódtam és beszéltem vele.

   -Anna elmegyek vadászni. Felderítem a hegyet. – Mondtam neki sietősen. – Szeretnék egyedül menni, ha nem bánod. – Tettem hozzá mert szinte biztos voltam benne, hogy az lett volna a válasz, hogy megyek én is.

   -Rendben. Menj, majd jössz. Ha Minerva felébred, majd azt mondom, hogy alszol. –Adta meg a beleegyezést.

    Azzal leszakadta Anna elméjéről. Bementem a szobámba és kiugrottam a tágas ablakon.

    Egyenest az erdőben éretem földet. Kicsit beljebb mentem a sűrűjébe. ott megálltam és belehallgattam az erdő csendjébe. hamar meg is találtam, amit kerestem. Egy barnamedvét. Elkezdtem felé rohanni. A medve épp egy bocsot unszolt.

    - Hoppá még nasi is lesz! – Mondtam örömömben.

    Azzal rávetettem magam. Jobb volt, mint hittem. Annyira régen nem voltam vadászni, hogy már szinte megkönnyebbülés volt, ahogy a meleg lüktető vér a számba fojt és simogatta borotvaéles fogaimat.

   A bocs elbújt. Nem kellett sok, hogy megtaláljam. Őt is befaltam. Majd elindultam újabb áldozatok után.